A pénzről
Este van, én járkálok a szobában
fel s alá, nyomaszt a gond,
mint ha mellkasomat
egy mázsás súly szorítaná.
Tépelődöm, a vasárnapi asztalra
ebédet, hogy teszek,
ha már szombaton elfogy az a kevés,
mit tegyek!?
Számolok, összeadok,
osztok, kivonok és szorzok
de nem elég sehogy sem,
hiába morgok!
Mint ahogy beteg fát rág a szú,
serceg, kattog legbelül,
ereimben úgy dobol a vér,
forr, lobog, tehetetlenül!
Ordítanék, hogy nyakamon
minden ér kidagad,
de mindenki lepihent már,
hajamba túrok, a sírás fojtogat.
A párom is alszik, fáradt
a fotelban nyomta el álom
ott forog, hajnalban megy és este jön,
szegénynek mit is mondhatok?
A szomszéd óriási házat épít
a másik medencét csinál,
én meg nem tudom megvenni
azt a kis csokit, mit a lányom kunyerál!
Szól a tévé s belőle
egy sminkelt háziasszony integet,
reklámok sokasága szórja,
ez finom, ez megéri, ezt vegyek!
Nézem a maroknyi pénzt az asztalon
és újra meg újra számolom,
de a tény az tény marad, nem elég
sőt, kevés nagyon!
Lopni, csalni, hazudni kéne
de üzleti tervem nincs ilyen,
hátradőlök, most mi lesz,
még gazdag rokonom sincs, ó Istenem!
Tán, már én is ülve alszom el
s tudom, nincs más megoldás,
úgy szégyellem, holnap a szomszédtól
kérek kölcsön, ha ad…
majd megadom jövőhét pénteken!