Az Én városom

2010 március 21. | Szerző: kukonya |

 

      Az Én Városom

 

Hegyek mentén, dombok között

a széles réteken,

a vén Duna partja mentén

az Én városom pihen

 

Ezernyi forrás töri útjait

kicsinyke tó,

vadkacsák,

erdők díszítik

 

A fénylő folyó peremén

egy aprócska sziget,

nyári forróságban

akár egy liget

 

Homokos partján

sok kisgyermek szalad,

pancsol, sikongat

a víg siserehad

 

Vonatok meg buszok járnak

közel ide Pest, Buda,

út szélén a városháza

akár egy palota

 

A régi iskolám is

szép naggyá lett ma már,

de tudományra itt tanít még

sok ismerős tanár

 

Köves utak, földes utak

házak, játszóterek,

a focipályán épp gólt rúgott

egy kócos kisgyerek

 

Közelben az Isten háza

szép tornya van neki,

szól a harang, imára hív

menjük köszönteni

 

Itt születtem, s tán itt temetnek

de közben bárhová is megyek,

gödi dombok, erdők, mezők

nem felejtelek!