Csillag lettél

2010 március 21. | Szerző: kukonya |

 

 Csillag lettél

 

Vártalak Téged sok sok, éjszakán,

hogy álmomban eljössz

csillagport szórni rám.

Még egyszer megölelsz

s az illatod érezném,

mondhatnám; Szeretlek,

mond erre van-e még remény?

Kérdésem száz maradt

szél szárnyán küldöm el,

végtelen űr felé

de hangod nem felel…

Milyen volt az út

meséld el anyukám,

féltél-e ott akkor,

azon a délután?

Jöttek-e angyalok

kik karjaikba vettek,

suhogó szárnyaikon

messze, messze vittek?

Volt-e az az alagút

min mondják, át kell kelni,

s a végén fehér fény ragyog,

mihez nem hasonlít semmi?

Szebb-e az a másik föld

meséld el anyukám,

vártak-e ott barátok,

hatalmas óceán?

Ott volt- e a nagyanyó

s nagyapó is vele,

Bodri kutya és Bogár

s a mennyek serege?

Szólt-e az az édes dal

s láttad-e Őt…tudod…

mondta-e néked kedves hangon

már ez a Te otthonod?

Jöhetsz-e néha látogatóba

meséld el anyukám,

s könnyeimből fonok egy létrát

minden éjszakán!

Mennék én hozzád de hol az az út

a szívem majd megszakad,

erősnek kellene látszanom

de sírok egy perc alatt.

Maradnom kell, van még sok dolgom

ezen a Földön itt,

apura is vigyázni fogok,

hisz magányos egy kicsit.

Látod megint folyik a könnyem,

búcsúzom anyukám,

Te csillag lettél távoli égen

a legragyogóbb talán!